Kijelölést tiltó kód

2015. október 3.

Kereslek, de hiába

Kereslek Téged minden percben mindenhol, 
Kereslek Téged minden lányban, ki hozzám szól. 
Kereslek, de reménytelenül teszem, úgyse látlak, 
Kereslek, nem talállak, de akkor is szüntelen várlak. 
Kereslek Téged, és az együtt töltött mesés időket, 
Keresem az órát, mikor semmi nem választott el tőlem. 
Keresem, de nem találom már, hiszen elmúlt,
Mikor arra gondolok, hogy nincs.. szívembe szúr 
Az élet szomorú kínzó kése, aztán vájkál benne, 
Bárcsak itt lennél velem, akkor minden rendben lenne. 
Hiányzol, nem tagadom sírok is esténként sokszor,
Aztán, mint egy rabszolgát durván üt engem egy ostor, 
Hiányodnak ostora ez, ami már lassan engem megöl, 
El akarok bújni most már a rég elmúlt emlékek elől. 
Kereslek, nem talállak sehol feladom ennyi jutott, 
Elestem, mert a magány, ami utánam sebesen futott, 
Most elért és végleg a karjaiba szorít már, 
Nélküled minden pillanat oly annyira fáj, 
Hogy kedvem lenne gyakran sírni, és csak elmenni, 
De nem vagyok ehhez elég kemény, nem merem megtenni. 
Várom, hogy majd egyszer visszajössz, s nem leszek egyedül, 
És a beborult ég felettem, már végre kiderül. 

Farkas Péter 

2015. október 2.

Régi haverok

Mi lett most veletek régi jó barátok,
Miért lettetek ti is egy like vadászok?
Egyeseknek már mindent csak is like-ok tesznek
Mások meg minden reggel suli előtt cigit vesznek.
Megint mások meg már jó formán alkoholisták
Hol vannak kik normálisak? Hozzák hát a listát
Ahol az ő nevük szerepel, hol van? sehol sincs
Célja az ő kis életüknek, úgy látom, hogy nincs.
Remélem most jó néhányan magatokra ismertek,
És végre fejetekhez kaptok, így jó barátok lesztek.
Olyanokká váltatok ti is kiken jókat röhögtünk régen,
Nem találom ezeket a barátokat sem Földön sem égen.

Farkas Péter

2015. szeptember 30.

Hiába

Lelkem még most is felzaklatott, Mert a szívedbe nem vagyok ott, Mindig szerettem volna veled lenni, De szerinted ennek véget kellet vetni. Ha így döntöttél én megértem és elfogadom, Szerelmem tüzeit Te oly' hevesen oltogatod, De nem tudod eloltani, hiába is akarod, Te is szeretsz még engem hiába is tagadod, Ne töröld közös képeinket hiába is teszed Ne tégy semmi butaságot hiába súgja ezt eszed Hallgass most a szívedre hidd el jobban járunk, Túl akartunk lépni s még mindig egymásra várunk. Nem megy ez nekünk hiszen együtt kell lennünk, Az életben nekünk annyi dolgot kell tennünk. Gyere vissza és legyünk ketten boldogok, Mert amíg velem vagy, addig én az vagyok. Farkas Péter

2015. szeptember 28.

Hozzád száll versem

Tudod egyszer fogok még neked hiányozni,
De, akkor sem lesz neked hiába próbálkozni,
Mert én képesek leszek veled ott folytatni,
Hol sajnos egyszer abba kellet hagyni.
Igen folytatjuk majd, mintha semmi lett volna,
Ez a kis szünet nem elég, hogy szétrombolja,
Ha pedig mégis elég és vissza nem jössz már,
Akkor e versem most csak hozzád száll,
Egy kéréssel száll föléd csak hozzád,
Kérlek még ma gyere vissza hozzám.

Farkas Péter 

Rajz




Csak, hogy rajzom is kerüljön fel. :) Még valószínűleg fogok feltölteni. :)

2015. szeptember 27.

Miért?

Tudtam egyszer majd meg kell írnom egy versben,
hogy elhagysz, de én akkor erre gondolni nem mertem
Miért hagytál el engem? Miért lépett más helyembe?
Miért vagy még és miért leszel még a fejemben?
Mondd miért?! Miért jöttél ha mész is tovább?
Miért csináltál belőlem most egy ostobát?
Miért hiszed azt, hogy csak egy játék vagyok?
Miért nem veszed észre, hogy ember vagyok?
Mondd miért ígérted, hogy örökké együtt leszünk?
S majd mindent, örökké csakis közösen teszünk.
Hol van a szép idő mi miénk volt még régen?
E perceket keresem én ma is, Földön és égen.
Vigyázz magadra, elengedlek hiába fáj,
Kettőnk közt úgyis oly' hatalmas a táv.
Szívemben örökké ott leszel, és emlékszem rád,
Emlékszem a percre, mikor először csókolt szád.
Most pedig megmarad számomra a remény,
Hogy édes csókod egyszer újra érzem én.

Farkas Péter

Puhány katona

Tervezgettük, hogy mindig mi majd örökké együtt, hát úgy néz ki, hogy ezeket valahogy hiába tettük. Mindent veled terveztem, jelent és jövőt veled láttam, de ma már belátom, hogy eljött az amit sosem vártam. Eljött a nap, hogy Te már nem vagy többé velem, eljött a perc, mikor többé nem foghatom a kezed eljött az idő, mit nélküled kell sajnos már töltenem, eljött a vers, hogy a szakításunk kell rímekbe öltenem. Már lassan egy hónapja annak, hogy elhagytál, s az életedből engem örökre, végleg kitagadtál. Azt mondtad ne írjak neked és ne keresselek már, Tudod én megteszem ezt neked csak szívem ettől fáj. Már távol vagy és más fiú az akiért Te oda vagy Mikor erre gondolok szívem dobbanása néha kihagy. Remélem neked könnyű volt elfelejtened a nevem Kíváncsi leszek ki lesz az, aki majd most átveszi a helyem. Tudod én nap mint nap küszködök a könnyekkel Mik minden este a hiányod miatt törnek fel. De nem sokára remélem vége már az egész életnek Mert fájnak a percek napról napra mit nélküled élek meg. Jöhet már felőlem a rettegésben tartó halál Lehet, hogy jobb is lesz az nekem talán. Gyenge katona vagyok ebben a kemény életben Sajnálom, hogy a szívedbe nem.fértem be. Puhány harcosként nap mint nap felállok majd elesek Szüntelen, mindenhol csak a te csókodat keresem. Farkas Péter
Szablon wykonany przez Jill