Szabadvers

Zokogni azért, mert Te könnyedén itt hagytál butaság,
Ám sírni azért, mert enyém voltál régen, komoly dolog.
Én nem azért bőgök, mert szakítottál és most mást szeretsz,
Hanem szemembe könnyeket az együtt töltött perc hozott.
Sír a szívem, sír a lelkem, még az ég is zokog velem együtt,
Te elmentél, érted nem sírok, de az emléked megmarad.

Farkas Péter

Végtelenbe

Ha szívem majd újra szerelem útjára téved,
Talán majd akkor felejt el Téged végleg.
Addig szomorú, céltalan marad az életem,
Talán jobb lenne, ha nem is lettem volna én neked.
Talán ,akkor most nem lennék ilyen..lelombozott,
Attól, hogy aki engem egyszer anno feloldozott,
Elbúcsúzott tőlem örökre, s itt hagyott egyedül
Szíve az enyém elől, siet, fut, rohan, menekül,
Az én szerelmem elől, nem baj hadd fusson a leány,
Hátha majd egyszer, talán tényleg jobb srácot talál.
Szurkolok neki, én többet érte már nem sírok,
A könnyekkel már elég könnyedén megbírok.

Sőt már nem is szeretlek én sem, mint ahogy te sem,
Az élet nagy akadályait, most már nélküled veszem,
S bírom, s csinálom, s itt vagyok, itt is leszek örökké,
Bár az fáj, hogy amikor itt hagytál, velem nem törődtél..
Nem baj, légy boldog, sikeres, gazdag egész életedben,
Ha egyszer visszatérsz hozzám, veled futok a végtelenbe.

Farkas Péter

Játszottál velem..

Mondd miért hagytál itt engem? Hol vagy most?
Miért van az, hogy az élet nekem ennyi pofont oszt?
Mikor lesz már nekem is végre szép minden?
Hova lett a sok szép, miben eddig én hittem?
Eltűnt vissza senki és semmi sem hozhatja,
Te vagy, aki a bánat sebet nekem befoldozhatja.
Egy angyal testébe bújva jöttél és szédítettél el,
Aztán magaddal vittél, teljesen az egekbe fel,
Majd nem sokkal később a Földbe vágtál onnan,
Nem érdemeltem meg a helyet ahol én voltam?
Vagy csak Te játszottál velem, most meg röhögsz?
Remélem akad valaki, akivel már tényleg törődsz,
Aztán ő emel majd a magasba, s Te szárnyalsz vele,
Majd bízom abban, hogy hirtelen, Földhöz vág a keze.
Akkor végre elgondolkodnál, hogy mit tettél velem,
Azóta is minden percben az eget csak az eget lesem,
Hiszek abban, hogy még egyszer látlak majd Téged,
Odamegyek majd és megcsókollak még, ha nem is kéred.
Aztán pedig eldoblak a semmibe és elmondom Neked,
Hogy végig bíztam abban, hogy valaki azt teszi Veled,
Amit tettél velem, hol ott meg nem érdemeltem volna
Ajkam ellened soha semmi rosszat nem szólt s nem szólna.

Farkas Péter