Fáj elhagyni Téged, de ezt kell most tenni,
Meg kell tanulnom Néllküled boldognak lenni. Pár hónapja erre még gondolni sem mertem, Mikor dobtál.. Elillant minden szép kis tervem. A vége előtt éreztem, hogy más vagy velem, De gondoltam, csak elhagyott a csöppnyi eszem.. Én örökké vigyázzni akartam Te rád, Mindig is csókolni a csepp kis szád.. De Neked más az álmod.. Ezeket már mástól várod.. Legyen hát kívánságod szerint -bár fáj-, Mikor szakítottál ennyit mondtam: várj. Tudtad, hogy összegörnyedve csak bőgök... De nem jöttél volna felemelni a földről.. Nem.. Te letetted a hívást, s itt hagytál, Talán azóta már százszor jobbat kaptál... Farkas Péter