Az anyám, aki mindig vigyázott rám,
Ezért a vers most csakis Neki száll.
Köszönöm anyám, hogy felneveltél,
Hogy, az életem útjain jóra terelgettél.
Barátok, barátnők itt hagynak folyton,
De Te akinek a versemet most ontom,
Életem minden percében velem voltál,
Bármilyen is voltam, mindig is óvtál.
Te, ha kellett velem sírtál, nevettél,
Még most is érzem, hogy szeretsz még.
Bármit megtennék, hogy boldog légy,
Bármit kérsz én megteszem, csak kérj.
Ígérem, hogy vigyázok én is Rád,
Mintahogy Te is vigyáztál rám.
Ha bárki Téged meg mer bántani,
Annak hamarosan én fogok áratani.
Ha a magas égről egy csillagot szeretnél,
Én azonnal a legfényesebbet előkeresném,
És elhoznám Neked,
Hogy örömöd legyen.
Szeretlek.
Farkas Péter