Nem is tudom, hogyan mondjam el,
Szavakba ölteni ezt talán nem lehet.
Hogy mindig együtt legyünk Te és én,
Megteszek mindent mit ember megtehet.
Ha nem vagy mellettem szomorkodom,
Letörök és szüntelenül Rajtad agy alok.
Nem tudom Te mit szeretnél, de én
Ennél most már sokkal többet akarok.
Hogy ebből szerelem lesz előbb-utóbb?!
Én mindig is tudtam, nem csak sejtettem.
De mit beszélek itt Neked annyit, választ
Úgysem kapok.. Most hirtelen el is felejtettem..
Hogy Te csak a kenyér vagy az asztalon.
Farkas Péter
Nem felejtettem el a mai napot. :)