Kicsimhez

A zongorán szól egy dallam,

Fülem kristály tisztán hallja.

Igen hallom, Kicsim ez rólunk szól.

Hallgasd, most kérlek te is szótlanul.

Mondd, hogy te is hallod és figyeled!

Ha igen, akkor kérlek, add ide kezedet!

Szorítsd az enyémet bátran és erősen,

Hisz, addig semmi nem választhat el tőlem.

Kezed végre a kezemet fogja összekulcsolva,

Senki sem fogja ezt soha sem látni szétbomolva.

Szád számat csókolja, ez biztosan álom,

Ha az is, akkor a véget soha sem várom.

Illatodat érzem itt vagy most velem érzem,

Érzem érintésed, csókod, illatod, s nem vérzem.

-Istenem, ez nem álom csak valóra vált.

Senkit sem szerettem még így, mint ezt a lányt.

-Együtt hallgatjuk és élvezzük a zongora dallamát,

De, amikor távolodsz, mintha nem is hallanám.

Rájöttem, hogy csak addig halljuk tisztán,

Amíg közel vagy és én is közel vagyok Hozzád.

Rajtunk múlik meddig hallgatjuk ketten a dallamot!

Ha kell veled maradok, így Te is örökké hallhatod.

Farkas Péter

Az a baj, hogy nem hallom a dallamot :)