Végtelenbe

Ha szívem majd újra szerelem útjára téved,
Talán majd akkor felejt el Téged végleg.
Addig szomorú, céltalan marad az életem,
Talán jobb lenne, ha nem is lettem volna én neked.
Talán ,akkor most nem lennék ilyen..lelombozott,
Attól, hogy aki engem egyszer anno feloldozott,
Elbúcsúzott tőlem örökre, s itt hagyott egyedül
Szíve az enyém elől, siet, fut, rohan, menekül,
Az én szerelmem elől, nem baj hadd fusson a leány,
Hátha majd egyszer, talán tényleg jobb srácot talál.
Szurkolok neki, én többet érte már nem sírok,
A könnyekkel már elég könnyedén megbírok.

Sőt már nem is szeretlek én sem, mint ahogy te sem,
Az élet nagy akadályait, most már nélküled veszem,
S bírom, s csinálom, s itt vagyok, itt is leszek örökké,
Bár az fáj, hogy amikor itt hagytál, velem nem törődtél..
Nem baj, légy boldog, sikeres, gazdag egész életedben,
Ha egyszer visszatérsz hozzám, veled futok a végtelenbe.

Farkas Péter