Mondd miért hagytál itt engem? Hol vagy most?
Miért van az, hogy az élet nekem ennyi pofont oszt?
Mikor lesz már nekem is végre szép minden?
Hova lett a sok szép, miben eddig én hittem?
Eltűnt vissza senki és semmi sem hozhatja,
Te vagy, aki a bánat sebet nekem befoldozhatja.
Egy angyal testébe bújva jöttél és szédítettél el,
Aztán magaddal vittél, teljesen az egekbe fel,
Majd nem sokkal később a Földbe vágtál onnan,
Nem érdemeltem meg a helyet ahol én voltam?
Vagy csak Te játszottál velem, most meg röhögsz?
Remélem akad valaki, akivel már tényleg törődsz,
Aztán ő emel majd a magasba, s Te szárnyalsz vele,
Majd bízom abban, hogy hirtelen, Földhöz vág a keze.
Akkor végre elgondolkodnál, hogy mit tettél velem,
Azóta is minden percben az eget csak az eget lesem,
Hiszek abban, hogy még egyszer látlak majd Téged,
Odamegyek majd és megcsókollak még, ha nem is kéred.
Aztán pedig eldoblak a semmibe és elmondom Neked,
Hogy végig bíztam abban, hogy valaki azt teszi Veled,
Amit tettél velem, hol ott meg nem érdemeltem volna
Ajkam ellened soha semmi rosszat nem szólt s nem szólna.
Farkas Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése