Sírj!

Sírd majd tovább azt a sok sírósan eltelt éjszakát,
Mikor minden este imádkoztam, hogy: nézz ma rám.
Sírj majd Te is a képeimet nézegetve, vágyódva rám
Zokogj majd akkor is mikor azt hiszed kár volna már.
Mert lehet, hogy meghallom szipogásod és érted jövök,
De készülj, a sok sírva eltelt éjjelem mind a fejedhez lököm.

Sírj majd te is minden barátodnak, hogy hiányzom,
Sírj majd, hogy már elfogadnál, akkor is ha hibázom.
Sírj majd nekik minden percben, hogy hadd beszélj velem,
Zokogj majd, mert már más lányt adott a szép élet nekem.
Akkor majd megtudod mit éltem át mindennap hiányodtól,
És nincs melletted olyasvalaki, aki ezért Téged kárpótól.

Sírj majd Te is, ahogy egykor én könnyeztem csókodért,
Ajkad ízét vártam a sok-sok neked el nem mondott bókokért.
Vártam, hogy kezünk összefonva sétálunk majd a tónál,
Ahol életembe egyszer, Te velem igazán boldog voltál.
Könnyek áramlanak szemeimből patokot sőt folyót képezve,
Hiába parancsolok nekik, hogy: állj! egyik sem fékez le.

Sírj majd egyszer Te is mindenért, ahogy én bőgtem,
Sírj majd, és szerelmünk szálait képzeletben sződd meg.
Mert nekem is csak ennyi jutott, a fantázia és a remény,
Ami nem rossz ,ha van, de egy ilyen helyzetben kevés.
Akkor majd megtudod mit éltem át mindennap hiányodtól,
És nincs melletted olyasvalaki, aki mindezért Téged kárpótól.

Farkas Péter