Engedd már el ki régen mindig úgy szeretett
Engedd már el azt, ki veled oly jókat nevetett
Engedd el szíved első szerelmét
Kiért még most is bármit megtennél
Engedd el, mert Ő ezt kérte mikor elvált,
Ürességet hagyott Ő itt, mikor elszállt.
Engednélek én Téged, de nem tudlak
Közös emlékeink, utánam futnak
És azok elfelejteni nem engednek,
Muszáj nekem emlékeinkkel szenvednem.
Elengedlek én, ha szeretnéd bár sokat sírok,
Mikor rád emlékszem könnyeimmel alig bírok.
Nem sokára itt van már december hat,
Amire remélem Te is emlékszel majd.
Farkas Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése