Puhány katona

Tervezgettük, hogy mindig mi majd örökké együtt, hát úgy néz ki, hogy ezeket valahogy hiába tettük. Mindent veled terveztem, jelent és jövőt veled láttam, de ma már belátom, hogy eljött az amit sosem vártam. Eljött a nap, hogy Te már nem vagy többé velem, eljött a perc, mikor többé nem foghatom a kezed eljött az idő, mit nélküled kell sajnos már töltenem, eljött a vers, hogy a szakításunk kell rímekbe öltenem. Már lassan egy hónapja annak, hogy elhagytál, s az életedből engem örökre, végleg kitagadtál. Azt mondtad ne írjak neked és ne keresselek már, Tudod én megteszem ezt neked csak szívem ettől fáj. Már távol vagy és más fiú az akiért Te oda vagy Mikor erre gondolok szívem dobbanása néha kihagy. Remélem neked könnyű volt elfelejtened a nevem Kíváncsi leszek ki lesz az, aki majd most átveszi a helyem. Tudod én nap mint nap küszködök a könnyekkel Mik minden este a hiányod miatt törnek fel. De nem sokára remélem vége már az egész életnek Mert fájnak a percek napról napra mit nélküled élek meg. Jöhet már felőlem a rettegésben tartó halál Lehet, hogy jobb is lesz az nekem talán. Gyenge katona vagyok ebben a kemény életben Sajnálom, hogy a szívedbe nem.fértem be. Puhány harcosként nap mint nap felállok majd elesek Szüntelen, mindenhol csak a te csókodat keresem. Farkas Péter