Ettől szememből néhány könny lábra kél.
Arcomat mosni kezdi minden csepp,
Most sem hiszem el, hogy már vége lett.
Még mindig bízok benne, hogy szeretsz,
S valamikor ismét enyém lehetsz.
Várom a napot, mikor ismét velem leszel,
Minden szépet és jót csakis velem teszel.
Istenem mikor lesz már itt végre?
Bármit megadnék most Ő érte.
Emberek mindenki csak lát engem,
Annyit láttok, hogyszomorú lettem.
De éljetek már egy napot helyettem,
Megnézem, hogy utána ti, hogy lesztek.
Hogy fogjátok bírni a hiányérzetet,
Elhagy az kinek a mosolya éltetett.
Farkas Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése