Még egyszer...

Visszaemlékszek a sok szép szerelmes szóra

És úgy érzem, hogy teljesen megáll az óra.

Mert még mindig nem tudtalak teljesen feledni,

Talán nem is akarom én igazán ezt  tenni.

Sőt biztos nem szeretném, hogy elfeledjelek,

Nem is teszem ezt soha, s most végre nem kertelek,

Elmondom, hogy nagyon is fáj, hogy Te nem vagy velem,

Nem is hiszem én azt, hogy jobb lesz ha más fogja kezem

Tudom, hogy nem fogok rajtad túllépni már soha,

Hogy miért? Ennek egyszerre van ezernyi oka.

Négy év depresszió volt, amiből engem kiszedtél,

Az már más dolog, hogy most meg ismét visszatettél.

De hálás vagyok neked azért, hogy akkor velem voltál,

És ehhez a baromhoz oly' sok gyönyörű szót szóltál.

Köszönöm, hogy lehettek együtt töltött perceink,

Hogy mindig voltak egymással szép közös terveink,

Mikben mára már hiába valóság lenne bízni,

Hiszen még csak fel sem merlek telefonon hívni,

Nem, hogy még ismét próbáljalak visszahódítani,

Bárcsak a sok rosszat, vissza lehetne fordítani.

Sajnálom, hogy úgy maradtam meg neked: köcsög,

Sajnálom, hogy nem volt mellettem az életöröm.

Távkapcsolat volt a miénk, s mára már sehol sincs,

Bárcsak visszakaphatnám, mert ez ám egy drága kincs.

Gyere vissza nagylány, ne váljunk el haraggal egymástól,

Hadd kérjek még egy utolsó édes csókot kicsi szádtól.

Hadd fogjam meg még egyszer utoljára a kezed,

Hadd kacsintson rád még egyszer utoljára szemem.

Hadd higgyem még egyszer, hogy újra engem szeretsz,

Hadd halljam még egyszer, hogy velem jókat nevetsz.

Hadd köszönjek el Tőled, úgy ahogy azt én szeretném,

Utána, ha akarod, hagyom, hogy végleg feledjél.

Nekem Te voltál az első és utolsó szerelmem egyben,

De most véget ért, hát elfogadom, oké, megértem rendben.

Itt hagyok nem sokára én már örökre minden emléket,

Mert szívem úgy érzi, hogy ő már Nélküled többet nem élhet.

Fáj s mindennap hasogat belé a hatalmas nagy fájdalom,

De, hogy újra szeress, ezt én el már soha sem várhatom.

Próbáltam más lányokat keresni, hogy velük boldog leszek,

De ez nem megy, mert folyton csakis rajtad jár még az eszem.

Gyere vissza Kicsim, csak egy utolsó búcsúcsókot,

Aztán, ha nem kéred nem ontom Neked a sok bókot,

Egyet kérek Tőled, hogy minden évben december haton,

Olvasd a verset, mit egyszer neked ott hagytam a lapon.

Farkas Péter