Mint a gyermek..

Mint gyermek, kit szobafogságra íteltek, Úgy lázongok most én is csak magamban, Jönnek nekem is kérdések, választ várok, Hogy elhagyj s ezt tedd, mi okot adhattam? Keresem a hibát találok is jó néhányat, De én is ember vagyok, ahogyan mások, Én is mint a kis gyermek, ki szobájában duzzog, Megbocsátsra, elnézésre vágyok. Talán nem is kell az már nekem, Hogy Te megbocsáss, nem érdekel, Szívem több hónapja minden pillanatban, Tudod, hogy csakis neked "térdepel" Új eselyért könyörögve, többé nem fog Mert beletörődtem mint a gyermek, Hogy az ítélő, kitől a bűntetést kapta, Semmit sem kérdezett, csak fogta és elment. Elhúzott a messziségbe minden remény, Hogy majd ismét boldogok leszünk ketten, Meg, hogy majd minden este mikor sírok, Azt súgod, hogy "héj, nyugi, minden rendben" Farkas Péter