Kereslek Téged minden lányban, ki hozzám szól.
Kereslek, de reménytelenül teszem, úgyse látlak,
Kereslek, nem talállak, de akkor is szüntelen várlak.
Kereslek Téged, és az együtt töltött mesés időket,
Keresem az órát, mikor semmi nem választott el tőlem.
Keresem, de nem találom már, hiszen elmúlt,
Mikor arra gondolok, hogy nincs.. szívembe szúr
Az élet szomorú kínzó kése, aztán vájkál benne,
Bárcsak itt lennél velem, akkor minden rendben lenne.
Hiányzol, nem tagadom sírok is esténként sokszor,
Aztán, mint egy rabszolgát durván üt engem egy ostor,
Hiányodnak ostora ez, ami már lassan engem megöl,
El akarok bújni most már a rég elmúlt emlékek elől.
Kereslek, nem talállak sehol feladom ennyi jutott,
Elestem, mert a magány, ami utánam sebesen futott,
Most elért és végleg a karjaiba szorít már,
Nélküled minden pillanat oly annyira fáj,
Hogy kedvem lenne gyakran sírni, és csak elmenni,
De nem vagyok ehhez elég kemény, nem merem megtenni.
Várom, hogy majd egyszer visszajössz, s nem leszek egyedül,
És a beborult ég felettem, már végre kiderül.
Farkas Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése